Sodrás?
Állítólag az akarat nem akarhat,
mert mint pl. a tudat valamilyen tevékenységnek
az objektumszerű nézete,mely önmagában,
a tevő nélkül üres. Az akarat tevője az
akaró,az,aki akar. S az,aki akar,az azért
akar,mert akarni képes. A kérdés,melyik
élvez elsőbbséget:az akarat vagy az akaró?
Az,aki akarni tud,az azért tud,mert tudását
valahonnan szerezte – nyilván akaratából
kifolyólag,mivel mindig is vele volt ezen
objektum. Az akarni tudás képessége nem
más,mint az a tudás,mely magából a tudást
tudó tudatából ered. Ebből ered minden – úgy
egyébként. A tudat az az objektív tényező,
melyben a tudás mint képesség megnyilvánul,
ami,persze, csak a tudó által lehetséges.
Tehát az akaró is akaratából meríti akarását,
aminek oka,útja és célja van,azaz kiindul
valamiből,s kilyukad valamire,vagyis eljut
bizonyos úton-módon valameddig.
Általános nézet,hogy egy pont
meghosszabbításával út képződik,melynek
szélesítésével sík,egy olyan sík jön létre,
mit ha elforgatok,teret alkot.
Ehhez szükséges maga a közeg,melyben
egyáltalán létrehozható valamilyen test,
és kell az alkotó,aki formát szül az anyagnak,
illetve az anyagi közegből világra hoz valamit.
Na most,hol van az alkotó maga?
Természetesen, az imént vázolt téren felül,
elvont nézőpontban,s mégsem rajta kívül.
Mivel tevékenységet hajt végre,társa(feltétele)
nemcsak a tér,hanem a folyamatot mérő idő is.
Tehát akkor melyik közegen felüli közeg
az övé:az idő vagy egy ötödik,az,amely alkot.
De akkor ő maga is egy közeg,mégpedig olyan,
mely tevékeny,mivel bírja az ebbéli tudást,
hiszen van tudata. Vajon akarja-e a tudás
kibontakozását,vagy csak egyszerűen
végbemegy a dolog?
|