Szavak...
Őri István:
Szeretnék a boldogságról írni
Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!
Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!
Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?
Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!
Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!
Kedves Látogatóim!
Ma egy verset hoztam nektek ,mely úgy igazán megfogott.
Sokat gondolkodtam azon, hogy az emberek mennyire keveset beszélnek egymással és önmagukról.Bezárjuk a lelkünket, mert azt gondoljuk, ha megmutatjuk akkor sebezhetővé válik.De ha meg sem mutatjuk, akkor nem tudhatják meg azok,akik iránt érzünk, hogy mit is érzünk.Persze az igaz szeretetet, szerelmet meg kell látni,a másik cselekedeteiben, de azt hiszem, hogy néha ez kevés.Szükség van a szavakra, az üzenetekre, arra, hogy simogassák a lelkünket apró kedvességekkel, figyelmességekkel, suttogó szavakkal.
Vannak pillanatok, melyek varázslattal bírnak, természetesen ünneplőbe öltöztetve, de ezek csakis tőlünk lesznek olyanok, melyek bearanyozzák a lényünketés a szeretett ember lényét.Soha nem szabad elkoptatnunk az ünneplő ruhát,de vigyázni rá sem úgy kell, hogy nem hordjuk.
Gyönyörű napot mindenkinek!
Angyalka
|
|