A-listás filmfesztivál versenyprogramjában még soha nem mutattak be filmet, amelyben annyi fedetlen női mell tűnik fel, mint a kedd este Velencében vetített Spring Breakersben. Harmony Korine (Gummo, Mister Lonely, Trash Humpers) filmjének már a legelső jelenete észvesztő adrenalinbomba: Skrillex gyomorremegtető zenéjére alulöltözött fiúk és lányok veszítik el az eszüket a floridai napsütésben. Pattognak a fenekek, lassított felvételen ömlik a pezsgő és a Red Bull a cicikre, lányok sokat sejtető módon nyelik be tövig a szivárványszínű nyalókáikat. Olyan intenzív ez az audio-vizuális orgia, hogy ha a marketingeseknek van eszük, ezt a filmet nyitó két-három perces jelenetet nevezik ki előzetesnek.Az energikus felütés után megismerkedünk a négy főszereplővel (Vanessa Hudgens, Selena Gomez, Ashley Benson, Rachel Korine). Húsz év körüli lányok, akik a tavaszi szünidőt minden áron Floridában akarják tölteni, hogy jól kibulizhassák az egyetem fáradalmait. Pénzük ugyan nincs az útra, de annyira be vannak gőzölve, hogy egy kis fegyveres rablástól sem riadnak vissza. Egy bravúros jelenetben kalapácsokkal és vízipisztolyokkal felszerelkezve randalíroznak egy éttermben, és minden vendégtől elszedik a pénztárcájukat. A rendező mindezt vágás nélkül, az épület körül lassan haladó kocsi szélvédőjén keresztül mutatja meg. Ez az elegáns és visszafogott fényképezési stílus nem jellemző a film egészére, a snittek ritkán hosszabbak pár másodpercnél, és a kamera legtöbbször ugyanolyan esetleges módon repdes a szereplők körül, mint a pár napja szintén itt Velencében vetített To the Wonder című Terrence Malick-filmben.Szintén Malicket idézi az a megoldás, hogy számos jelenet alatt a lányok gondolatait vagy a szüleiknek hagyott telefonüzeneteit halljuk narráció gyanánt. Ez utóbbiak mindig viccesek, mert a tartalmuk köszönőviszonyban sincs azokkal a történésekkel, amiket a vásznon látunk. A gondolat-narráció azonban legtöbb esetben inkább idegesítő, a lányok fád hangon előadott buta lelkendezése vagy nyavalygása kiszívja az energiát az adott részekből.Candy, Brit, Faith és Cotty (így hívják a csajszikat) Floridában élvezik a nyarat, fürdőznek a tengerben, kismotorral furikáznak, és reggeltől estig partiznak. Vedelik a piát, szívják a füvet, és ha úgy alakul a helyzet, hogy egy félmeztelen csaj testére kiporciózott kokain kerül az orruk elé, hát felszippantják. Az egyik buli viszont durvábbra sikerül a kelleténél, kijönnek a rendőrök, és többek között a lányokat bekasztnizzák. Amikor már a néző is kezdte kicsit megunni a floridai bulik színes, de kissé egysíkú világát, a rendező jó érzékkel bedobja a történetbe a James Franco által játszott Alien nevű figurát, aki kifizeti a lányok óvadékát. Ez az iskolázatlan fekák beszédstílusát majmoló, rasztafrizurás, ezüst fogsorú, szanaszét tetovált gengszter bűvkörébe vonja hőseinket. Kalandjuk innentől abszurd fordulatot vesz, de hogy milyen irányba, azt inkább nem árulom el.A Spring Breakers szereposztása amiatt izgalmas, mert a végig falatnyi bikiniben pompázó lányok közül kettőt olyan színésznő alakít, akit legtöbben a hangsúlyosan szende szerepeikkel azonosítanak: a High School Musical tinisorozatból ismert Vanessa Hudgens és a Disney-hercegnőként számon tartott Selena Gomez. Kettejük közül Hudgens a merészebb, tökéletesen lényegül át gátlástalan partiállattá, és több édeshármas szexjelenetben is példásan teljesít.Feltehetően Gomez rajongóinak is sokkoló lesz ilyen körülmények között látni kedvencüket, ugyanakkor ő itt is egy relatíve ártatlan, vallásos lányt játszik (gyengébbek kedvéért a figuráját Faith-nek keresztelték), aki a barátnői nyomására vág bele az esztelen bulizásba, ráadásul a film felénél sok lesz neki a jóból, és hazamegy. Tipikus, hogy konkrét meztelenkedést a négy főszerepet játszó színésznő közül csak a legkevésbé ismert vállalt be (Rachel Korine, a rendező felesége és gyermeke anyja), bár Hudgenst egy pillanatra mutatják teljesen pucéran a víz alatt, ami pont elegendő lesz ahhoz, hogy felkerüljön Mr. Skin szokásos éves toplistájára.Alien figurája annyira extrém, hogy nagyon könnyen átcsúszhatott volna karikatúrába, James Franco mégis megtalálja a módját, hogy az idétlen külsőségek és bizarr beszédstílus ellenére embert varázsoljon belőle. Élvezetes alakításának talán az egyetlen szépséghibája, hogy a nézőnek túl sokszor jut róla eszébe Gary Oldman remekelése a Tiszta románc-ban, és az összehasonlításban Franco alulmarad.Biztos sokat fogják majd emlegetni azt a briliáns jelenetet, amely úgy kezdődik, hogy James Franco leül a medencéje partján álló fehér zongora mellé, Patrick Bateman-féle eltúlzott rajongással isteníti Britney Spearst, majd elkezdi énekelni a lányoknak az Everytime című számot. A refrén környékén beúszik a dal eredeti verziója, és ez az érzelmes ballada szolgáltatja az aláfestő zenét egy fegyveres ámokfutásos montázshoz (ez különben a második Britney-jelenés a filmben, mert korábban egy parkolóban a lányok a capella eléneklik a Baby One More Time-ot).A Spring Breakers vérbeli fesztiválfilm. Arra találták ki, hogy egy lelkes, furcsaságokra éhes nézőkkel dugig megtelt moziteremben vigyorogja végig az ember egy csomó lehangoló társadalmi dráma után. Közösségi élményként működik jól, mert kell hozzá a tudat, hogy habár bizarr és röhejes, itt vagyunk pár százan, akik úgy döntöttünk, hogy rászánjuk az időt és élvezni fogjuk. Munka után egy moziba beülve már nem biztos, hogy ugyanilyen ütős élményt nyújtana.