Nem hiszem el hogy kihagytam..
2011.09.26. 21:56, Dóriiiiiiiiiiiiiii
akinek van szíve, az elfogja olvasni ezt
Ez a leg fontosabb dolog jelenleg az életemben és mégis képes voltam kihagyni.
Mindegy, mostmár csak bepótólni tudom úgyhogy bele is kezdek.
Tehát, nagynénim - anyukám testvére - már évek óta nem tud egy egészséges babát felnevelni. Az első kettő gyereke - unokatestvéreim - már 14 és 17 évesek, de azóta el vállt és már kb négyszer terhes lett. Egyszer sem maradt életben a baba. Volt olyan hogy halottan meg kellett szülnie.
Mindegy, ez a múlt. Viszont, most újra terhes volt. És ma mondta anya, hogy megszült, 7 hónaposan. A kislány 1kiló 10dkg és Tamisa-nak hívják.
Szegény Zsú - nagynénim - most sírt a telefonon anyának egy 5 perce mert teljesen össze van törve. Koraszülött a baba, és retteg attól hogy ő is megfog halni.
Nem tudom mit mást írjak, mert az érzéseimet csak nagyon nehezen tudnám szavakba tenni.
A lényeg, hogy miután anya lerakta a telefont meg kért engem és Alízt hogy ma este imádkozzunk, és küldjünk energiát Tamisa-nak. És fogok is. Soha életemben nem imátkoztam - nem ilyen dologért. De most fogok, mert tudom hogy ha ő meghal, akkor nem csak nagynénim fog tönkremenni, de én is és anya is.
(Amúgy tegnap volt nagynénim-nek a szülinapja. Ma hajnali 2:59-kor született meg a csöppség. Idézem anyát, "nem halhat meg a baba. Nem most. Mert egy életre vele fog maradni" és ez igaz is.
Mégvalami, jövő húsvétra tervezünk menni Svájcba látogatóba. Nagyon remélem hogy Tamisa is ott lesz. Nem tudom hogyan fogunk túlélni még egy halott babát.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó