[Friss hozzászólások] [1177-1158] [1157-1138] [1137-1118] [1117-1098] [1097-1078] [1077-1058] [1057-1038] [1037-1018] [1017-998] [997-978] [977-958] [957-938] [937-918] [917-898] [897-878] [877-858] [857-838] [837-818] [817-798] [797-778] [777-758] [757-738] [737-718] [717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [Korábbi]
Egyedül az éjszakában.
Leszáll az éj. A Hold már, fényesen ragyog. Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok. Megpihen a természet, szendereg a táj. Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.
A tóparton ülök, a föld még őrzi a nap melegét. A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét. Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér, Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.
Ezernyi hangján szólít meg az éj. Lágy suttogással köszönt néhány falevél. A közelben hangosan béka kuruttyol, A fű közül, a tücsök zenével válaszol.
A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott, Vidáman táncolnak tükrén a hullámok. A partról szomorúfűz halvány sziluettje, Borul bánatosan az ezüst víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog, Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok. Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj. A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem, A Holdat keresi fáradt tekintetem. Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát? Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most is holdfényben füröszti meg arcom, Megpróbálja lemosni, a szomorúságom. A csillagok is huncutul rám kacsintanak, De nyomát sem látják arcomon mosolynak.
Felkelek, és lassan aludni indulok, A sötétség feketén köröttem' imbolyog. Kézen fog a magány, ő kísér utamon, Az egyedüllét terhét cipelem vállamon...
Kati és Macsekok |
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Kati és Macsekok |
„Minden kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki...... aki már nem tud mosolyogni!”
Szép napot:)
Kati és Macsekok |
Az oly embernek élete mostoha, Ki az Ég-re nem néz fel soha. Nem veszi észre a Csillagot, A Bolygót, Holdat, fényes Napot. Miért is él e Föld színén, Ha csak a bánat él szívén.
Ha a nappal bánatot hozott, Még ott vannak este a Csillagok. Ha számolni kezdi azokat, Meglátja a színes voltukat. A felhő is tud kedveskedni, Melegben esőcsepp lenni.
Utána átölelni a Napot, Kiáltani - boldog vagyok! Éjszaka jönnek az Égi-seregek, Ontják a földre a színes fényeket. Szeretni kell az Éjt, s a Nappalt, Így lesz a szív reménnyel elfoglalt.
---------------------------------------------
Eső mentes,vidám napot:):)
Kati és Macsekok |
Kellemes estét:)
Kati és Macsekok |
Légy te az eső, mely a földet élteti, légy fekete felhő, mi besegít neki, legyél te erdő, ami menedéket ad, légy te szelíd bárány, ne egy kósza vad.
---------------------------------------
Vihar mentes éjszakát.
Kati és Macsekok |
[Friss hozzászólások] [1177-1158] [1157-1138] [1137-1118] [1117-1098] [1097-1078] [1077-1058] [1057-1038] [1037-1018] [1017-998] [997-978] [977-958] [957-938] [937-918] [917-898] [897-878] [877-858] [857-838] [837-818] [817-798] [797-778] [777-758] [757-738] [737-718] [717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [Korábbi]
|