,,Ülni egy csendes szobában és sírva várni, aki nem jön többet
Elutazni onnan, ahol boldog voltál és otthagyni a szívedet.
Örökké szeretni azt, aki nem szeret téged.
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot és soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet, s sírdogálni, mert nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, melyek kifakultak.
Hideg búcsúzáskor, forró csókot kérni,
Mással látni őt és nem vissza nézni.
Kacagni boldog, hazud lemondással,
S otthon leborulni könnyes zokogással.
Imádkozni át hosszú éjszakákat,
hogy ő meg ne tudja mi is az a bánat..."
|